Amikor találkozunk a gin-tonik kifejezéssel (helyesen írva: gin-tonik vagy gin-tonic, helytelenül: gin + tocic, gintonic, gintonik), mi másra gondolhatnánk, mint, hogy az egyik legnépszerűbb és egyben a legegyszerűbb koktél már hosszú idők óta, – amit az ember vagy nagyon szeret a kesernyés íze miatt vagy nagyon nem. Összeöntjük a gint és a tonikot, és már kész is! De vajon azt tudtad, hogy a tonic kinintartalma miatt UV-fényben foszforeszkál? Ráadásul ezt a különleges effektet még a Hostile Waters (Ellenséges vizeken) című filmben is alkalmazták. Sőt, a kinin olyannyira érzékeny az UV-fényre, hogy közvetlen napfényben is látható ez a cseppet sem hétköznapi hatás. Viszont, mielőtt ennyire előreszaladnánk, nézzük meg, honnan is indult napjaink egyik legkedveltebb italának a története.
Gin eredete
A gin nevének eredete már önmagában megosztó, hiszen több opció közül is választhatunk: a holland jenever vagy francia geniévre szó lehet a ma jól ismert gin szó őse – mindkettő borókát jelent. Innen nem nehéz kitalálnunk, hogy a gin alapja a borókabogyó, mely már az ókor óta ismert az orvostudomány körében. Gyógyhatása miatt kezdetben csupán gyógyszerek alkotóelemeként szolgált, ám 1266-ban az első párlat is említésre kerül. A jenever általunk ismert feltalálójához viszont tovább kell tekintenünk egészen a 17. századig, ugyanis Sylvius de Bouve holland orvos ekkoriban jegyzi a részben malátázott gabinából készült, borókabogyóval együtt főzött égetett szeszt – melyből később a gin is kifejlődött.
Hogyan terjedt el vajon világszerte ez a kesernyés íz, ami sokkal inkább emlékeztetett gyógyszerre, sem mint élvezetes ízvilágú italra?
A Hollandiában harcoló angol katonák vitték hírét III. Vilmos idején, aki annyira megkedvelte – az akkor még durva, rossz minőségű, gyakran mérgező terpentinnel ízesített – gint, hogy zöld utat kaptak az otthoni szeszfőzdék, a szabad házi párlás következtében pedig már a lakosság nagyobb része víz helyett is gint fogyasztott. A lepárolók és a ginlebujok tömegét (csak Angliában nagyjából 7500 ginházat jegyeztek) 1736-ban az ún. Gintörvénnyel próbáltál szabályozni, a nagy vámadók és az utcai zavargások miatt viszont nem járhatott sikerrel. Az 1751-es év hozta meg az áttörést az újabb törvénnyel, mely magában foglalta, hogy a ginházak a helyi bíróság körébe tartoznak, így csak bejegyzett kereskedőknek adhattak el a népszerű nedűből. A gin kálváriája nem ért még itt véget, az 1900-as években agykárosító hatással vádolták, de szerencsére sosem sikerült eltörölni a köztudatból.
Ahogy teltek az évek, a gin minősége egyre jobb lett, a ma közkedvelt és általunk is ismert égetett szeszes italt (mely lehet desztillált gin vagy kevert gin) különféle ízanyagok hozzáadásával színesítik a gyártók. Gin-tonic alkoholtartalma szintén szabályozott, 37,5%-on.
Néhány plusz érdekesség a ginről:
Erzsébet angol királynő előszeretettel fogyaszt gin alapú italokat ebéd előtt vagy alatt.
A gin a mélyebb zöldebb tónust az angyalgyökérnek; selymes édességé az édesgyökérnek; fűszerességét a fahéjnak, kardamomnak vagy éppen a szegfűszegnek és borsnak köszönheti. A koriander magja szinte az összes változatban megtalálható és a citrusfélék szárított héjával ugyancsak többször találkozhatunk. Legnépszerűbb gin koktélok a gin-tonik mellett; a Martini, a Bronx, a Negroni, a TGV, a Bunny Hug vagy Earthquake és a Gimlet.
Tonik eredete
A tonikot (más néven „erősítő vizet”), a malária közismert ellenszerét ugyan dél-ázsiai és afrikai fogyasztásra szánták, – kezdetben porrá zúzták a cinchoua (kecsua) fa kérgét és valamilyen italba keverve fogyasztották, 1817-től már ki tudták vonni a kéregből a kinint, – a trópusi brit gyarmatokon a keserűségét is ginnel fedték. Ez lett tehát a gin-tonik őse, a „bathtub gin”, vagyis a házi készítésű koktél.
A kinint ugyan a mai napig ajánlják görcsoldóként, gyógyszerként nem célszerű alkalmazni, mert bár az általunk fogyasztott tonikban a gyógyászati mennyiség 1/10-e található meg, hosszas és nagy mennyiségben történő alkalmazás esetén teljes süketséget vagy halláskárosodást okozhat, rosszabb esetben kininizmust, mely tüdőödéma kialakulásával halálhoz is vezethet.
Legjobb tonik = $?
Az általunk vásárolt tonikok kukoricasziruppal vagy cukorral vannak ízesítve, de akár diétás változatot is kérhetünk, melyet édesítőszerrel tesznek kevésbé kesernyéssé.
Mindezek után talán nem is lepődünk meg rajta, hogy Nagy-Britanniában milliárdos üzlet lett megtalálni a legjobb tonikot, 2016-ot pedig már a gin évének nevezték. 2003-ban indult útjára a tonikkészítő Charles Roll a Fever-Tree márkával, mely 17 év alatt a brit tőzsde legjobban teljesítő részvénye lett. Mottója, melyet levédetett: „Ha az italod ¾-e egy alapanyag, akkor az legyen jó.”. Ennek mentén haladva, mára már több, mint 4 milliárd fontot érő cégével lekörözte többek között a Schweppes márkát is. Hosszas kutatásai során a Kongói Köztársaságban talált kiváló minőségű kinin alapanyagot, a gyömbér pedig Elefántcsontpartról és Indiából érkezik.
A gin-tonic szerelmeseinek ma már csak a képzelet szabhat határt, ki, milyen formában színesíti a kedvenc koktélját – legyen az egy plusz aroma vagy esetleg hozzáadott gyümölcs – mi is sokat dolgozunk ezen.
Prémium gin-tonic kultúra Budapest belvárosában
A Neverland bár-ban az új generációs prémium gin-tonik kultúrát találod meg. Jobbnál jobb egyedi gin-tonicokat találunk ki, és a csapatunk rendszeresen extra workshop továbbképzéseket tartunk.
Klasszikus gin-tonic ízeket szereted? Gyere el hozzánk, gyönyörű környezetben és magas minőségben a legjobb márkák segítenek, hogy egy korty után kiszakadhassunk a szürke hétköznapokból.
Neverland Bár & Étterem: Budapest, Dohány utca 22-24
