A szabadulószobák, az étterem és a bár története
Mindig büszkeséggel tölt el, amikor olyan vendégek fordulnak meg nálunk, akik még csak képről sem láttak minket. Óvatosan, szinte osonva ereszkednek a lépcsőn, majd a sarkon kukucskálva fedezik fel a bárunk eleganciáját. Az étteremből kiszökő csodás illat-indák meseszerűen húzzák közelebb a frissen érkezőket, hogy a neonfények újra lecsapjanak érzékeikre, túlterhelve befogadóképességüket.
Nem is csoda, hogy gyakran megijednek tőlem, amikor rájuk köszönök a bárban. Megesik, hogy köszönés helyett, dicséret fogad, a bár fényeire, a konyha csalogatására. Ilyenkor mindig azt mondom: várjanak, amíg meglátják a szabadulószobákat… sajnos csak erre futja, pedig szívesen mesélnék többet a bár, az étterem, a szabadulószobák, azaz egész Neverland nem hétköznapi történeteiből.
Kik vagyunk?
Aki esetleg nem ismerne minket, a honlapunkon talál bőven anyagot! De igazából röviden annyit kell tudni rólunk, hogy egy különleges fúziót hoztunk létre Budapest földszintje alatt. Mondhatnánk, hogy egy gyémánt alakult ki, de nem a budapesti föld nyomásának hatására. Az elkövető Josep Zara volt, akit az élet azzal az ötlettel ajándékozott meg, hogy Budapest legjobb szabadulószobáit egyesítse egy bárral és étteremmel. Így a vendégek az élményt egy kitűnő gin&tonic mellett vagy, kedvenc ételünk falatozása közben beszélhetik meg.
Ingatlanunk előző verziói
Visszajáró vendégeink gyakran találgatják, hogy mi is volt a Neverland régen. Valaki egészen pontosan tudja, valaki csak vaktában lövöldöz régi hallomásokból szemezgetve. Eredetileg egy játékháznak épült ki az ingatlan, amibe mi egy koktélbárt, éttermet és szabadulószoba komplexumot álmodtunk meg. Ezt leváltotta egy másik szórakozóhely, aminek egy része most is mellettünk üzemel, szerintem tudjátok mi, a sarkon. A metro után azonban jött a züllés. Egy diszkó lett, amit végül drogárusítás miatt bezárattak és az ingatlan megüresedett. Mi ezt porig romboltuk és addig csiszoltuk, amíg Budapest étterem-, bár- és szabadulószoba-gyémántja nem lett.
Ha többet szeretnél hallani a bárról, Balázs, a pultosok mestere többet is tud mesélni neked. Foglalj asztalt, talán most is ő keveri épp az italokat! Azóta Bab kígyó is járt nálunk, vele forgattuk a Bengáli Tigris ital videóját 🙂
Kicsi konyha, nagyszerű étterem
Konyhánk üveg ajtaján sokan akartak már átlépni, főleg kutya-barátaink, de titkai eddig szinte mindenki előtt megmaradtak, pedig Robi séfünk sokat tudna mesélni… Azonban elmesélek egy olyan történetet, ami még őt is megelőzi. Mikor a bár és a szabadulószobák már majdnem elkészültek, már akkor kotyvasztottunk valamit a konyhán. De nem étterembe illő művelet folyt ott.
A mindenségbe cementet, sódert és vizet kevertünk, amit egy betonkeverő kavargatott. A bárral és a szobákkal túl jól haladtunk, így elkészültek az ajtók is és a gép nem fért ki többet a konyhából. Most megnyugtatnék mindenkit; Robi séfünk, nem betonkeverőben főzi nektek a levest, azt ugyanis flex-szel darabokra kaptuk és úgy szállítottuk el. Robi szívesen elmesél egy-két jó sztorit, ha épp nem kell főzőcskéznie.
Ülj be vacsira hozzánk, hátha szerencséd lesz: https://neverland.hu/bar-es-etterem-budapest/
A bár hiányzó darabja
A kezdetekben karcsúnak találhattátok az italkészletünket, ha a pultra néztetek. Persze az itallap azonnal meghazudtolta a választék hiányos látszatát. Ezt a kis malőrt annak köszönhettük, hogy a bárpultunk alsó polcát fordítva gyártották le és ezért nyitás után készültünk el vele. Amikor megjött, öröltünk, de hamar vakarni kezdtük a fejünket Joseppel, ugyanis az elem olyan hosszú volt, hogy se a fő- se a hátsó bejáraton nem fért le.
Végül az az ötletünk támadt, hogy a bár oldalfalát, ahol a társasjátékaink vannak, lebontottuk. Szerencsére csak pár gipszkartonlapot kellett leszerelni. Most azt kérdezed, hogy hova jutsz, ha lebontod egy pince oldalfalát? Hát egy régi szellőzőhöz, amit kőzetgyapottal úgy eltömtünk, hogy senkit se zavarhasson a tél hidege. Ezen engedtük le a bár hiányzó darabját. Ez még csak a könnyű része volt, képzelhetitek milyen lehetett utólag beszerelni, úgy, hogy ne verjünk semmit és az antikolt tükröket se sértsük meg, miközben mindenünk viszketett a szigetelőanyagtól.
Pizsi-party a szabadulószobákban
Mivel itt töltöttem építkezés alatt is a legtöbb időt, illetve utána is, már egy regény is kevés lenne, hogy elmeséljem mi minden történt a szabadulószobákban. Szerelem, harag, nevetés és sírás, kész Izaura tévé volt! A kedvencem mégis az volt, hogy a munkamániás főnök, Josep a szobák minden sarkában aludt már. Volt, hogy hetekig ki sem ment a napfényre, csak dolgozott a szobákban. A munka végeztével rendelt valami gyors kaját, aztán ott vágódott el, ahol éppen munkálkodott.
Aludt ő az elmegyógyó és a börtön összes ágyán. A westernben is az ágyon és a padokon. A máguspróba padlója is volt már a fekhelye, ahogy az űrhajó irányítópultja is. Mikor a padlót gyantáztuk, más helye nem lévén, a színpad tetejére költözött. Mindegy mi volt, ő volt az első aki szerszámot fogott és ő volt az utolsó aki lerakta. No főnökök, így kell példát mutatni!
Foglalj egy szobát és amíg elmegyünk a szobáig mesélhetek még egy-két frappáns dolgot, amit nem merek írásban rögzíteni!
